Belépés a Nap útjába – Az animációsfilm-készítés stációi



Így készült a Toldi című kiállítás a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon, a Hírös Agóra Kodály-termében, 2023. június 2. – július 3. 

Ebbe a terembe belépni különleges élmény.

Belépés a Nap útjába. Belépés Arany János szellemiségébe. Belépés Jankovics Marcell világába. Belépés egy animációs film műhelyébe.

Így készült a Toldi. A kiállítás megálmodója s egyben a film egyik fő munkatársa, Király Krisztián remek ötlete nyomán a padló közepére képzett Nap körül a belépő elindulhat kifürkészni a falak mentén az egészestés rajzfilm készítésének fázisait, szakmai fortélyait. A kíváncsiskodó megtapasztalhatja, hogyan valósult meg Arany János eposzából a Magyar Mozgókép Fesztivál díját elnyerő alkotás. Az animációs filmkészítés technikájának olyan sokrétű, látványos és magával ragadó bemutatásával szembesülhet az erre járó gyermek vagy fiatal, hogy egyáltalán nem lenne csoda, ha innen kilépve egész életében csak ezt a csodálatos művészeti ágat szeretné művelni.



Első lépés a képes forgatókönyv a figurák terveivel. Látom magam előtt Jankovics Marcell rajzfilmrendezőt, ahogy megszállottan hajol egyszerű, állítható kis rajzasztala fölé s olyan krokiszerű, lendületes vonalakat húz, hogy a vázlatok nemcsak önálló illusztrációként is megállhatják a helyüket, de mozgásra, történésre inspirálnak, ami egy képes forgatókönyvnél alapkövetelmény. A képes forgatókönyv nem szokott grafikai kiállításokon szerepelni, hiszen az a belső műhelymunka része, vázlatos rajzokkal és technikai utasításokkal, de itt fontos szerepe van az animációs film készítésének megértése szempontjából. Érdemes tudni azt, hogy nemcsak rajzfilmekhez készítenek ilyesfajta képes forgatókönyveket, hanem játékfilmekhez is olyan rendezők által, akik erős vizuális gondolkodásuk ösztönzésére már előre megálmodják a jelenetek képkivágásait, plánjait, kompozícióit, mint például Federico Fellini vagy Ingmar Bergman. Nem tagadható az sem, hogy a jelenetek sorára épülő film történetileg a képregényből alakult ki, és megfordítva is igaz: ma már a képregények nagy részében filmes kameraállások látványai köszönnek vissza.



A kiállításon a figuratervek nemcsak a filmben szereplők elől-, oldal- és hátulnézetét mutatják be, hanem a karakterek különböző arckifejezéseit, érzelmi megnyilvánulásait is. A látványtervek és a különböző helyszínek színvilágának előkészítésénél még részt vett a film munkálataiban a drága emlékezetű Richly Zsolt rajzfilmrendező is, többek között a Luther-sorozat készítője. Tragédia, hogy ő már a Toldi-film elején elment a minden élők útján. Nevetése és kedvessége vissza-visszatérően szívünkbe animálódott. A kiállítás emlékfala őt is felidézi.

Aztán a további munkafázisok következnek.  Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Toldi készítésének utolsó szakaszában a budapesti alkotók mellett a Pannónia Stúdió épületében dolgozhattam egy kis helyiségben. Így fel tudom idézni, hogy a mozdulatrajzokat milyen elementáris lendülettel és tehetséggel tervezte Kosaras Mihály. Aztán tanúja voltam annak, hogy Maticska Zsolt festőművészként miként alkotott festék és ecset nélkül a vászon helyett a számítógépbe, s a háttereknek hogyan varázsolt színeket, mit színeket, illatokat, geológiai, botanikai és építészeti részleteket hitelesen és ámulatra méltóan. Előttem van a kompozitőr Wimmer László alakja, aki többször késő estig is azon töprengett, hogyan oldhatná meg azt, hogy az éjszakai csillagos ég porózusságának látványa beszippantsa a nézőt a végtelen űrbe. Aztán látható itt a werkfilm felvételein az egy személyben több karakter hangját alakító Széles Tamás – nicsak-nicsak ismerős teológustársam, ahogy az kiderült megismerkedésünk kapcsán – vagy Selmeci György zeneszerző, aki egy önálló szimfonikus művet komponált a film zenéje alapján. És persze Csákovics Lajos, aki hol beállítási rajzokat készített, hol animált, hol társrendezte, fegyelmezte, összefogta, bátorította nagyszerű csapatát. Végül és nem utolsó sorban a Toldi bátorságával és hősiességével vetekedő producer, Mikulás Ferenc szervezőképessége és bábáskodása állt és áll az alkotók mögött.

Ugyanakkor ez a kiállítás belépés Jankovics Marcell világába is. Még anno 1973-ban, a János vitéz rendezőjeként ismerkedett meg a népmesék és mítoszok egyetemességével, vagyis azzal, ami mindegyik mese és mítosz közös szerkezetét adja: az emberiség feje fölött forgó s regélő csillagos éggel.  Nemcsak arról van szó, hogy az archaikus-klasszikus korszakokban az ember mielőtt a tekintetét ekéje nyomán a földre szegezte volna, először fölfelé, a csillagos égre nézett, ahogyan erről Vergilius Georgicaja tanúskodik, hanem eredetmítoszát, gyermekeinek meséjét is a csillagképek és a Tejút állásából olvasta le. Jankovics ennek a témának tanulmányozása során írta meg a Népmesék és a csillagos ég, valamint A Szent László-legenda és a csillagos ég című könyveit.  Számára Toldi Miklós olyan Naphős, aki az eposz tizenkét énekével párhuzamban az égi ekliptika tizenkét csillagképén át vándorol és küzd meg a próbatételekkel. Ezért látjuk őt olykor lángoló, napsugaras sörénnyel az Oroszlán csillagkép égő kopárságából indulva a Rák holdfényes nádasai közt, vagy a Vízöntő könnyes temetőkertjében, vagy ahogy a Skorpió kocsmájában táncra perdül és fordul naptámadatra a hős, hogy a végén újra a dicsőséges és verőfényes Oroszlánba emelkedjék fel.

Jankovics Toldija tehát az ő saját személyisége és filozófiája: a küzdő emberé. Huszonnyolc éves korától ismerem az animáció mesterét, s noha eltávolodtam a rajzfilmezéstől, mégis a Magyar szentek vallomása című rajzfilmsorozat készítése során megadatott, hogy utolsó napjaiban újra rendszeresen találkozzam vele. Covid-időszak volt, szájmaszkot viseltünk. Amikor a teljes film vetítésére megjelent a Toldi-stáb között, éreztem és mondtam is a kollégáknak, hogy ez történelmi pillanat, figyeljenek és jegyezzék meg, mert most látjuk őt utoljára. Így is volt. Ez a büszke ember, aki munkájába beleszólást soha nem engedett, mert filmjeinek minden részletét kezében kívánta tartani, szóval ez a büszke ember így értékelte elégedettségével a filmet munkatársainak: „Ez nem az én filmem, ez a mi filmünk.” Azelőtt soha nem mondott ilyet. Aztán egy kis idő múlva, mintha ő is érezte volna az alkalom egyszeri jelentőségét, ezt mondotta: „Ez a ti filmetek.” Aztán eltávozott – az ekliptika útján.

Ez a kiállítás egyúttal belépés Arany János szellemiségébe. Ennél a gondolatnál kell megemlítenem azt a különlegességet, hogy a magyar rajzfilmgyártás immár kétszer dolgozta fel Arany János elbeszélő költeményét.  Ezért a költő szellemiségének megismerésében sokat segít a Toldiról szóló két animációs film, a Gémes Józsefé és Jankovics Marcellé, az 1983-ban készült Daliás idők címet viselő alkotásnak és ennek a mozifilmnek összevetése. Amabban magam is dolgoztam, sőt az anyagából összeállított kiállításának megnyitása itt, a Hírös Agórában szintén nekem jutott megtisztelő osztályrészül. Ezért fontosnak tartom elmondani, hogy mi a közös és mi az eltérés a két film között. A közös: Arany János abban az értelemben, hogy mindkettő film hű maradt az irodalmi műhöz. De mi a különbség? Nagyon sok. Csak néhányat hadd említsek meg ezek közül.


Toldi  figuraterve páncélban

Először is Gémes József az egész Trilógiát (ToldiToldi szerelmeToldi halála) dolgozta fel 79 percben, míg Jankovics Marcell csak az első, Arany fiatalkori Toldiját 107 percben. Másodszor: az előbbi film az akkor újnak számító és azóta is egyedülálló, olajfestményes technikával készült, nemcsak a háttereket, hanem az átlátszó celluloid lapokra festett mozdulatfázisokat is több ezerszám minden részleteiben ecsettel festegettük, míg a jelenlegi film látványa a hagyományos, szecessziós stílusú, de magas színvonalon művelt rajzfilmvilág számítógéppel kivitelezve. Harmadszor: Gémes filmjének műfaja a lírához áll közelebb, míg Jankovicsé megtartotta az eposz-jelleget. Negyedszer: a festményfilmet eredetileg csak zenére képzelte az alkotója, így is készült el, csak később kapott külön e filmre írt narrációt Nepp József tollából Szabó Gyula előadásában. Ezzel szemben a mostani Toldi válogatva ugyan, de hűen követi Arany János szövegét. Ötödször: a Trilógia vezérgondolata filozófiai, míg emezé mitikus. És végül hatodszor: a Daliás idők az előbbiből következően a református Arany János bibliai erkölcsét hangsúlyozza ki azzal, hogy a lovagkor eszméje, amelyet hajdan rátermettség és becsület jellemzett, a hatalmi játszmák áldozataként – mint minden jó és nemes kezdeményezés – eltorzul a bűnös ember kezében. Jankovics Toldija a magyar Arany János hősi múlttal való vigasztalását tűzte ki célul, amelyben az erő és a küzdés hozza meg a végső győzelmet.

  
Toldi-film zárójelenete

Végezetül ez a kiállítás belépés a Nap útjába. Rávilágít arra, hogy a mítoszokon és népmeséken túl valamennyi eposzi és drámai költemény, regény, film és élettörténet hőse azt a szoláris utat járja be, amely küldetéssel lép a próbatételek, a küzdelem és a halál mélységének útjára, hogy abból feltámadjon, visszatérjen és megdicsőüljön, ahogy azt Joseph Campbell olyan szépen feltérképezte Az ezerarcú hős című könyvében. Egyetemesen érvényes útról van szó tehát, még akkor is, ha a hős elbukik, mert az olvasó vagy a néző szívében megdicsőülést kelt az erkölcsi katarzis. Mivel egyetemes út ez, ezért nem más, mint a teremtés hajnalán adatott isteni ősdráma, amelynek dramaturgiájára rendeltetett el a világunk. Hogy szól a 19. zsoltár? „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat /…/ A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ágyasházából jön ki, örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig, és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől.” A Krisztus útja a megaláztatásától felmagasztaltatásáig – mint a világegyetem és a történelem ősdrámája – adja tehát ennek a Toldi-rajzfilmnek szerkezetét éppúgy, mint a népmeséknek, mítoszoknak, drámáknak, eposzoknak, regényeknek vagy éppen a Csillagok háborújának, amelynek első részét George Lucas az előbb említett Joseph Campbell könyve alapján készítette el.

Jankovics Marcell utolsó és részben posthumusz műve ez a Toldi-film, amely 2018 májusától 2022 júniusáig készült. A kiállítás az alkotási folyamatok bemutatásán túl róla is emlékezik. Középiskolai tanáromra, féltékenykedő szemmel bámult példaképemre, az állandóan harcra kész büszke fejedelemre, a vőlegényre, aki az ágyasházából jön ki, örvend, mint egy hős, hogy megfuthatja a pályát, ugyanakkor szívemhez nagyon közeli, szeretetre méltó Marcira, akinek jelenléte egyre inkább hiányzik.

Jankovics

Míg a gonosz döntött, dúlt a szörnyű tett,
a magocska a földbe elvettetett.
Bimbó királyfi nyújtózott belőle,
nektáros méhek zümmögtek körüle,
mikor kinyílt a világra,
égígérő faként nőtt fel ágról ágra.
Aztán atléta királyként küzdött
sziszifuszi munkával, szemben az árral,
fanyüvőként sámsoni erővel,
apollói napsugárral,
hogy végig járja az ember tragédiáját,
győztes Toldi egészestés vigíliáját.
 
S most, hogy kicsi lélekgyermek újra,
királyfiként indult el az útra,
miután hősként hullott el a harcban.
Mit látunk e Szent László-i arcban?
Hulló csillag volt talán?
Nem. Üstökös volt, asztrális talány.
Nap körüli pályáján majd elközelít újra,
nagy ellipszis ívben persze, egy ezer év múlva,
hogy magot vessen a dőlt oszlopok közé.



Békési Sándor
 
Ez az oldal cookie-kat használ. Ha az oldalon böngészik, akkor elfogadja, hogy a személyre szabott, maradéktalan minőségű tartalom érdekében az oldal cookie-k segítségét vegye igénybe. További információk Értem